meglepően sokat írok :D

Nos, az elmúlt 2 napom is elég jól telt!
Vagyis...hétfőn még elég nyomi, nyomott kedvem és hangulatom volt, szerettem volna kezdeni vmit magammal, de senki sem ért rá,egyedül pedig nem tudtam magam rávenni ...pedig uszira gondoltam. Aztán végül bealudtam a tévé előtt délután, aztán csak fél 6 fele keltem fel. Este elmentem lépcsős edzésre, a felfutások nehezek voltak, féltávtól már úgy vonszoltam fel magam lépésben...oké, hogy lábsúllyal csináljuk, de nem megy jól :( Aztán egy pici erősítés volt, aminek a végéről el kellett jönnöm, pedig akkor volt még a java hátra. De azért jól esett, a lépcsőzés mindig jó.

Tegnap viszont egészen kiváló napom volt!! Reggel 8 fele keltem, reggeli, egy kis atlétika nézés majd összeszedtem a cókmókom és Zs. barátnőmmel találkoztunk a városban! Jó sokat sétáltunk, mert nem emlékeztem, hogy hol van a kedvenc beülős édességes helyem ( La Delizia). Végül előtte kajáltunk egy hentesesnél (nem is gondoltam volna , hogy ilyen jókat lehet itt enni). Vettem egy saslikot, volt rajta csirkehús, hagyma, egy kis szalonnal, ilyen tipikus grillezős cucc. Kicsit zsíros volt, de oltári finom. Savanyúval ettem. Aztán beszélgettünk sokat. Hogy ez hogy hiányzott már nekem! Meg kell valljam, hogy Zs. POMPÁS barátnő!!!!!! Kívánni sem tudnék jobbat , és én nagyon szeretem őt és ragaszkodok hozzá! Szóval beszélgettünk az élet nagy dolgairól, meg rendbe tettük magunkban, hogy igenis fejben dől el egy csomó minden, és amikor tudjuk, hogy Isten szeret és jót tervez az életünkről, akkor el kell döntenünk, hogy nem leszünk hangulatemberek (főleg én) , nem az érzéseinkre hallgatunk, mert az egy csomó szituációban csak rosszat eredményez. Ahelyett, hogy megedzeném én is magamat fejben, tényleg tudatosítanám azt, hogy:
1. Isten szeret és jót tervez nekem
2. Ezért járjak az ő útján (nyugodtan kommunikáljak vele)
3. és ami elém jön feladat, kihívás, nehézség, jó vagy rossz dolog, ahhoz a fenti két pont tükrében álljak
Tehát:
-nem pesszimistán, negatívan, kárhoztatóan, irigykedve és vádlóan

Az is jó, hogy szerintem most mindketten klasszul látjuk a fogyi témát is, vagyis az elsődleges szempont az az, hogy legyünk egészségesek, sokáig fittek, legyen ez egy életmód, de ne mánia. Mert ez is fontos, mert így sokkal jobban elfogadjuk magunkat is, az adottságainkat, és nem a sárga irigység esz minket mindig, hogy jajj ilyen alakot szeretnék, hanem szeretjük azt, amink van, és abból kihozzuk a legjobbat ;)
Én például most nem igazán mérem magam , hogy hány kg. vagyok meg stb. Jó, jó ráállok a mérlegre, de kb. még midnig ugyanazt mutatja( 68 kg). Viszont tudom, látom magamon, hogy fejlődök, izmosodok, meg hát edzem, és ez a lényeg, nem? Nem kell versenyt futnom az idővel, semmiképp. Nem azt mondom, örülnék ha lemenne még 3 kg, de nem akarok ezen görcsölni, nem engedem, hogy ez bármit is meghatározzon.

Ott tartottam, hogy a La Deliziában úgy de úgy benasiztunk....Az a hely fenomenális!!!!! Összeválogattunk pár fincsi kekszet (kicsit túl is lőttünk a célon mennyiségben) meg  a kihagyhatatlan sós karamellás macaront..... (ÓÓÓÓÓ, van ennél finomabb???) és egy fini kapucsínót. Mondtam már, hogy mennyire szeretlek Zs? :))))
Komolyan lelket öntöttél belém, feldobtad a napomat, és egy csomó jó gondolatot adtál (azóta is gondolkodom rajtuk :)))))

Szóval remek , remek nap volt.

Utána volt még 3 órám, amíg találkoztam E. barátnőmmel, és mivel más dolgom és ötletem nem volt, elmentem az imádott life1-be. Tudtam venni start jegyet , mert olyanom még nem volt , így ó je csak 1100 ft volt a belépő. Először elliptikusoztam 10 percet, aztán futottam-gyalogoltam 15-öt , majd lementem kondizni egy fél órára (mindenből egy icipici:has, kar, guggolás). A kondiban idegenül érzem magam, nem ismerem ki magam, és mindig olyan érzésem van, hogy tuti mindent rosszul csinálok, és mindenki azt nézi ahogy bénázok. Illene beletanulni , hogy mit hogy kell helyesen, de hát nem járok én olyan gyakran.... Utána jacuzziztam 10 percet, úsztam 10-et és szaunáztam 10-et és már le is telt az idő és mentem a talira.

Ami meglepően jó volt! Bevallom már nem sok kedvem volt, de azt kell mondjam, hogy sikerült őszintén, egymásra odafigyelve beszélgetnünk, amiből ismét csak sokat épültem... Hát ez egy épülős nap volt :)))

Este viszont egy picit belerondítottam a képbe: ugyi ma egész jól ettem , sztem a kekszezés is belefért, de otthon volt pizza , meg mindenféle nasi, és jól belaktam, pedig nem is kívántam, nem voltam éhes. Mindenesetre úgy megtömtem a pocót ahogy nem kellett volna. Nem is aludtam tőle túl jól.

Este beszéltem L-val , aki összerakja nekünk a futós edzéstervet és ha jól emlékszem nekem a heti 3 futásom most így kell , hogy kinézzen:
egy 10 km, amiben vannak emelkedők , amiket gyorsabban futok. és a végén egy 8 hosszt futni emelkedőn (úgy mint a lépcsőzésnél
egy 19-20 km 
és egy laza 8 km

Na hát, gondoltam ez nem lesz túl könnyű, ugyanis a max amit eddig futottam az 16 km volt, és bevallom őszintén a legtöbb futásom, az laza futás...nem nagyon intervallumoztam, EDDIG! Ugyanis basszus, bele kell húznom és becsülettel az edzéstervet követni...mert ez félmaraton jesszumpepító jajjnekem!

Szóval este úgy feküdtem le, hogy gondolkoztam , hogy mikor fussak, este vagy reggel...Mert nem vagyok egy nagy reggeli madárka, nehezen kelek és eddig asszem 1x keltem fel nyáron reggel futni :D de este meg K.nál vagyunk családostul, nem bizti hogy belefér. Szóval mondtam Istennek, hogy döntse el ő, ha reggel lenne jobb futnom, akkor keltsen fel, mert hogy én be nem állítom olyan koránra az órát az fix (meg úgyis lenyomom. ) És láss csodát pontban 5:40-kor felkeltem. Kimentem pisilni és eszembe jutott, hogy jéééé én felkeltem, akkor most menni is kéne futni. Vettem a nyúlcipőt és irány surány. Tök sokat tököltem a runkeeperrel, nem tudtam beállítani a mai nagyon fasza kis edzésemet, meg picit szemerkélt is az eső, hosszúgatyába mentem...de a levegő határozottan jó volt. Összesen 9 km-t mentem, egy óra alatt, ilyen iszonyat rossz idővel, egy perccel rosszabb köröket mentem kilóméterenként mint kellene. Egyszerűen ólomnehéz volt a lábam, nem bírtam egy másodperccel se gyorsabban menni, fú nagyon nagyon szenvedtem vele. Volt benne emelkedő de hát nem tudtam meghúzni, az is csak vonszolódás volt. Ki is hagytam a végéről a domboldal sprinteket. De arra gondoltam, hogy nem baj, a lényeg , hogy ma ennyi ment és azt megcsináltam! :) De olyan nehéz volt a lábam..most kezd kijönni rajtam vmi fizikai elnehezedés, fáradtság. Lehet , hogy a tegnapi konditól, vagy csak összességében nem tudom.
De akkor csüt-futás, péntek lépcsőzés és szombat vagy vasárnap futás. Remélem túlélem a hetet :DD

Ma megyünk családilag Balcsira, habár nem túl jó az idő. Remélem kisüt a nap, most visszajöhetne erre a két napra a hőség. :)

futás, futás,futás

Közeledik a szeptemberi félmaraton, már nem egész egy hónap van csak hátra!!!!

Az elmúlt pár nap sűrű volt: csütörtökön voltam lépcsőzni (brutálmeleg volt), pénteken drága barátnőm esküvőjén voltunk, ami csúcsszuper volt, de aznap és szombaton az edzés kimaradt. Péntektől máig sokat ettem, katasztrofálisan, ezt ma futáson éreztem is. Holnap visszaállok, mert nem jó a telipocó. Na de, egyszer van esküvője a drágának :)))

ma este nyűgösen , de elindultam futni, be nagypapámig, ott fél óra szünet, aztán vissza. Érdekes , hogy visszafele sokkal jobban megy, könnyedebben, lazábban. Mondjuk az idő is kedvezőbb volt és nem sütött a szemembe a nap sem , mint odafele. De akkor is lassan bemelegedő futó vagyok, szerintem az első hat kilóméter után kezdek könnyedebb lenni.

Már megy az atlétika vb, amit tök jó nézni, nagyon szeretem!!! Kedvencem a magasugrás, meg a mindenféle futások. Egyszerűen hihetetlen, hogy fél óra alatt lefutnak 10 km-t ,meg 2 óra 20 perc alatt (a nők) a komplett maratont. 

Ma felvettem az eltés tárgyaimat is, meg beírtam az órákat a határidőnaplómba, hát sűrű egy év lesz, az biztos. Szeretnék nagyon jól helyt állni!!!!!

Voltam reggel gyüliben is, szuper, hogy elmentem. Az esküvőn is volt egy cuki házaspár, akik ifi vezetők, szeretnék közösségbe is járni ősztől. Az az igazság, hogy annyi mindent szeretnék.......

Nagyon gyorsan telik a nyár......szeretném még kiélvezni! Holnap elmegyek usziba terv szerint, meg este lépcsőzni, kedden barátnőzök, szerdától péntekig családostúl balcsi, aztán hétvége megint itthon. 

Amúgy az esküvő után ma meg tegnap irtózatosan fáradt voltam. Állandóan aludhatnékom és nyomi kedvem volt. még jó, hogy elmentem futni, segített. 

úúú, mondtam, hogy koszorúslány voltam az esküvőn? Azt kell mondjam, hogy a ruha szuperül állt, és nagyon jól mutattunk (és mulattunk) K-al. :))) De mi nem szeretnénk ilyen nagy esküvőt, na de az még a jövő zenéje. 

Mit mondjak még? Tehát holnaptól visszafogott kajálás, jujj de jó is lesz. És B. vett egy medencét a kertbe, még ebben az egy hónapban sokat fogok fetrengeni benne :D

telnek a napok. összefoglaló a fejemben lévő katyvaszról

Izgalmas napok vannak mögöttem. 
Tegnap szurkolóként részt vettem a vívó világbajnokságon , amit a Syma csarnokban rendeztek meg. Még két hete vettem meg a jegyet, amikor láttam, hogy itt lesz Budapesten. Egyből gondoltam, hogy ez olyan lehetőség, amit aztán ki nem hagyok!! Mivel nincs munkám, így elég szabadon osztom be a napjaimat, belefért, hogy elmenjek. Úgyhogy reggel felkeltem hamar, K-al, meg apával együtt, reggeliztünk, megnéztem a programot, hogy mikor kezdődnek a férfi kardozók aszói. Csak fél2-től , így még szabad volt a délelőttöm. Jó lett volna , ha be tudok menni skyrun felkészülésre, de 6-tól volt, amire , hát elég nehéz bemennem, mert az aztán már tényleg túl korán van nekem. Sebaj, legközelebb megpróbálok elmenni! Így reggel hugival elvittük a kutyát ( jó volt már kora reggel csinálni valami hasznosat!) aztán linzert sütöttem Kata esküvőjére. Szép lett, és fincsi is, ezzel megvolnánk. Ebédeltem, felöltöztem (meglehetősen csini voltam az ujjatlan mintás ruhámban, a hajam egyszerű kontyban, és csak a szempillám volt kifestve) és nekiindultam a déli szaharában. Szerencsére egy utcabeli felvett és elvitt valameddig, így nem kellett fizetnem a buszon. Viccesek ezek a kocsiban 2 perc alatt szinte idegenek között zajló beszélgetések :D Görcsösen igyekszünk, hogy mondjunk valamit, a csend valahogy fura. Így esett szó tetkókról és életutakról. A buszon ellenőr vs. bliccelő cirkusz zajlott, unom mááár.
1 körül értem be a symába, olyan meleg van, hogy gyakorlatilag csukott szemmel mentem az úton( ejj a fránya napszemcsit nem kellett volna otthonhagyni!!) . Helyes srácok kezelték a jegyem, kaptam karszalagot, és röpke negyed óra lépcsőn tekergés és no entry felirat után betaláltam a nagyterembe. Naná, hogy a jegyem valami nemlátnisemmitháttalülök helyre szólt, hát nem oda ültem... Kerestem egy szimpatikus helyet, néztem egy-két percig a női tőrt, de bevallom őszintén nekem az olyan vontatott, hogy inkább átmentem megtekinteni a kerekesszékes vívókat. Az mindjárt érdekesebb volt! A kerekesszékes vívás az úgy néz ki, bármilyen meglepő, hogy mindenki kerekesszékben ül ( az is, aki esetleg tudna állni, mert pl. műlába van, meg a paraplégiás is), rögzített lábbal, és különböző besorolásban vannak ( ránézésre ilyenek, hogy pl. törzsét is tudja használni, vagy csak a karját , stb) és úgy küzdenek egymással. Szakmai szemmel is kiváncsi voltam a dologba( nem hallottam róla, hogy a petőből bárki vívna) meg hát a kiváncsiság, lélektani szempontból is. Sokkal barátságosabb, egyszerűbb légkör és hangulat volt, jóval szerényebb szurkolótáborban, leginkább hozzátartozók és egy-két lézengő szemlélődő. Megnéztem itt is, egy-két menetet, nyugtáztam, hogy bizony baromi helyes srácok, és csinos , fiatal lányok vívnak, és boldog lettem. Látszott rajtuk, hogy szeretik ezt csinálni, és én úgy örülök, hogy egyre inkább teret kap ez is! Nagyon pozitívnak láttam az összetartást közöttük! 
Aztán visszamentem a nagyterembe, hogy klassz helyet foglaljak magamnak mire kezdődik a kardvívás. Mit ad Isten, összetalálkoztam az én régi edzőmmel, így mellé ültem le szurkolni. A délután szuper volt, szerintem parádés aszókat láthattunk, aki jegyet vett, az nem bánhatta meg, hogy kijött szurkolni! 3 magyar fiú is bekerült, a legjobb 8 közé , ami bravúros! Szilágyi Áron bronzérmes lett, nagyon nehéz ellenfélre talált az orosz fiúban. De megérte, százszor is megérte kimenni, még ha aláírást most nem is szereztem. Közben néha elfacsarodott a szívem, hogy ha nem hagyom ott, ha komolyabban veszem, több az önbizalmam, a hitem, vajon hol lennék , hol lehetnék ma....És nem azt mondom, hogy feltétlenül ott, de ki tudja...nem adtam meg magamnak a lehetőséget, nem aknáztam ki minden forrásom. És ezt bánom. Sok ilyen "kapu" van az életemben, amiről azt érzem, hogy túl gyorsan, túl könnyen becsaptam magam után. Visszagondolva irtózatosan kishitű voltam mindig is.. mintha nekem úgyse sikerülne. Pedig....hát, tehetséges lennék sok mindenben, csak hozzá kellett volna adnom a kitartást is. Tehát sajgott egy keveset a szívem, aztán nagy álmodozásomban megígértem az edzőmnek, hogy majd elmegyek még vívni (ki tudja miből lesz a cserebogár) de őszintén, se felszerelés és a kritikus az az IDŐ. Ez a vonat tényleg elment már?? Nem tudom, egy csöppet még reménykedek. De , aztán ha csak egy fél szemmel is előre nézek egy hónapot: megkezdődik a két egyetem, és az nem lesz gyaloggalopp. Nem kéne inkább odatenni magam, hogy ezekre az évekre ne sajgó szívvel kelljen visszagondolnom? 
Arra gondolok, hogy én nem nagyon tudok kitartóan, megfeszítve küzdeni. Számos dologban jó vagyok, talán jobb mint az átlag, és így könnyűszerrel érem el a dolgokat, az átlagot. De ami a fölött van, habár nekem negyedannyit kellene belefektetnem mint másnak, mégse teszem. Ami nem automatikusan jön, azt egyből elkönyvelem úgy, hogy ez nekem úgysem megy. Honnan szedtem én ezt a hozzáállást? Nem tudom, de belátom, hogy ez nem vezet előre, nem vezete sikerre az életben. Márpedig én szeretnék mindnent elérni, ami lehet, kihozni  belőlem a maximumot. És ezt sokszor mondom, de most már látom, hogy igenis ez azt jelenti, hogy átlépem a komfortzónáimat, és hozzáteszem azt a pluszt, ami már erőfeszítés, izzadság, vereség, de egyben az a GYŐZELEM is. Tanulásban, sportban, bármiben.
Sokat markoltam....sokat is akarok fogni! Nem szeretném, hogy kicsússzanak a kezem közül a lehetőségek, hiszen ma is sok kapu van nyitva előttem, amiknek ott állok a küszöbén.....és átlépni azokat már nem megy egy levegővel...de azt szeretném, hogy legyen erőm , hitem három-négy, sok nagylevegőt véve bemenni rajta. Nem hagyhatom , hogy úgy járjak egyetemre, hogy nem a lehető legtöbbet profitálok belőle, nem lehetek simulékony, félénk, negatív. Fel kell nőnöm a feladataimhoz, mert csak én küzdhetek meg az én álmaimért.
És , hogy most mik az álmaim? Sok, túl sok van. Vagy csak a hitem kevés hozzájuk? Az biztos, hogy a két egyetemen remekelni akarok, és ahhoz életemben talán először rá kell hasalnom a tankönyvre, nem csak két perc alatt felkészülni valamire...mert csodás, hogy úgy is megy, de én tartós eredményeket szeretnék elérni.
És megedzeni magam fejben, hogy igenis bármi sikerülhet. A lépcsős edzéseim eszközként funkcionálnak ebben. Minden alkalommal legyőzöm magam, legyőzöm azt a hangot, ami azt mondja, fáj, pihenj , ne menj, tartalékolj az erőddel, ledöntöm, és megcsinálom, pedig igenis fáj és fogy a tartalék....de így fejlődök.
Szeretnék sokkal céltudatosabb, határozottabb nő lenni. Aki nem a lila ködbe veszett álmait kergeti, hanem célt állít maga elé, amit megvalósít. Kiderül, mi fér ebbe bele, de az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy a napok, évek elteljenek én meg csak vagyok de nem fejlődök.
Most a rövid távú célom:
szeptemben 8-án mindnet kihozni magamból a félmaratonon, addig is minden edzést komolyan venni

Hosszas önmotiváló bejegyzésem után még röviden arról, hogy mivel telt a nyaram: dolgoztam egy hetet egy fejlesztőközpontban, ami nem olyan volt mint elképzeltem, de tapasztalatnak jó... Nyaraltam sokat a Balatonon K-nál, olvastam is egy keveset,  nyaraltam Mamácskával Öcsödön és Cserkeszőlőben (óóó, hogy eltelt a gyerekkor, rohamoztak az emlékek), voltam Horvátországban Klaudiával, megtapasztaltam , hogy milyen 12 órán át utazni, milyen az igazi hányinger, milyen irtó sós a tenger, barna bőrrel, szőke hajjal, kipihenve és csinosan jöttem haza. Futottam a tenger mellett.. Találkoztam Zs-val, de kevés időt töltöttünk el együtt, nekem ennél több kell! Imádom őt :))
A héten pedig a legrégebbi barátnőm megy férjhez, én meg mint koszorúslány állhatok mellette!!!! Hihetetlen. Beleformásodtam a ruhámba, megszerettem a futást (istenigazából), lefutottam 16 km-t egyben múlt héten lazán.
Összességében szeretném ha kiforrna végre a jellemem, a személyiségem, megtalálnám magamnak a helyemet minden közösségben ahol megfordulok. Megedződne a hitem, a kitartásom, kitolnám a határaimat (sőt, ne is legyenek határaim), éljem meg tudatosan a napjaimat, találjam meg mindenben a boldogságot, becsüljem amim van, szeressem akim van.
K-val kapcsoltaban is azt érzem, hogy egyszerűen nem lehetek ilyen. Hisztis, morcos, mert a céltalanságom, az, hogy nem találom magamat, hogy állandóan rámtör a rosszkedv, a hasztalanaság, nekemeznemmegy, velemnemtörténiksemmi, érzés az nagyon nagyon nyomasztó. Azt hiszem előbb magamban kell helyre tenne a dolgokat, hogy mást tudjak támogatni. Mert szeretném, teljes szívemmel, mellette lenni.
Ugyanez a hitemmmel. K. szerint meg minden itt kezdődik. Én nem tudom. Sekélyes, ingatag a hitem...mintha csukott lenne a szemem, fülem, szívem. Mintha ki lennék rekesztve, toporognék a rossz úton és nem tudom hogy menjek vissza, hova menjek visszza??? Nagyon vágyok egy áttörésre, mert megrekedtem. Rosszul érzem magam, azt látom, hogy nem lépek előre, nincs Istennel kapcsolatom, igen, magam vagyok. És ez olyan rossz.....Egyelőre nem tudom, hogy találok-e közösséget, ahol otthon érzem magam. Annyi mindent szeretnék ha lenne az én életemben is, és miért nincsen? Nem tudom. Én is szeretnék igazi kapcsolatot, szeretnék az Ő útján járni , szeretnék olyan szívet, ami rá figyel. Uhhh, nagyon távol vagyok ettől. De remélem megtalálom