Vagyis...hétfőn még elég nyomi, nyomott kedvem és hangulatom volt, szerettem volna kezdeni vmit magammal, de senki sem ért rá,egyedül pedig nem tudtam magam rávenni ...pedig uszira gondoltam. Aztán végül bealudtam a tévé előtt délután, aztán csak fél 6 fele keltem fel. Este elmentem lépcsős edzésre, a felfutások nehezek voltak, féltávtól már úgy vonszoltam fel magam lépésben...oké, hogy lábsúllyal csináljuk, de nem megy jól :( Aztán egy pici erősítés volt, aminek a végéről el kellett jönnöm, pedig akkor volt még a java hátra. De azért jól esett, a lépcsőzés mindig jó.
Tegnap viszont egészen kiváló napom volt!! Reggel 8 fele keltem, reggeli, egy kis atlétika nézés majd összeszedtem a cókmókom és Zs. barátnőmmel találkoztunk a városban! Jó sokat sétáltunk, mert nem emlékeztem, hogy hol van a kedvenc beülős édességes helyem ( La Delizia). Végül előtte kajáltunk egy hentesesnél (nem is gondoltam volna , hogy ilyen jókat lehet itt enni). Vettem egy saslikot, volt rajta csirkehús, hagyma, egy kis szalonnal, ilyen tipikus grillezős cucc. Kicsit zsíros volt, de oltári finom. Savanyúval ettem. Aztán beszélgettünk sokat. Hogy ez hogy hiányzott már nekem! Meg kell valljam, hogy Zs. POMPÁS barátnő!!!!!! Kívánni sem tudnék jobbat , és én nagyon szeretem őt és ragaszkodok hozzá! Szóval beszélgettünk az élet nagy dolgairól, meg rendbe tettük magunkban, hogy igenis fejben dől el egy csomó minden, és amikor tudjuk, hogy Isten szeret és jót tervez az életünkről, akkor el kell döntenünk, hogy nem leszünk hangulatemberek (főleg én) , nem az érzéseinkre hallgatunk, mert az egy csomó szituációban csak rosszat eredményez. Ahelyett, hogy megedzeném én is magamat fejben, tényleg tudatosítanám azt, hogy:
1. Isten szeret és jót tervez nekem
2. Ezért járjak az ő útján (nyugodtan kommunikáljak vele)
3. és ami elém jön feladat, kihívás, nehézség, jó vagy rossz dolog, ahhoz a fenti két pont tükrében álljak
Tehát:
-nem
Az is jó, hogy szerintem most mindketten klasszul látjuk a fogyi témát is, vagyis az elsődleges szempont az az, hogy legyünk egészségesek, sokáig fittek, legyen ez egy életmód, de ne mánia. Mert ez is fontos, mert így sokkal jobban elfogadjuk magunkat is, az adottságainkat, és nem a sárga irigység esz minket mindig, hogy jajj ilyen alakot szeretnék, hanem szeretjük azt, amink van, és abból kihozzuk a legjobbat ;)
Én például most nem igazán mérem magam , hogy hány kg. vagyok meg stb. Jó, jó ráállok a mérlegre, de kb. még midnig ugyanazt mutatja( 68 kg). Viszont tudom, látom magamon, hogy fejlődök, izmosodok, meg hát edzem, és ez a lényeg, nem? Nem kell versenyt futnom az idővel, semmiképp. Nem azt mondom, örülnék ha lemenne még 3 kg, de nem akarok ezen görcsölni, nem engedem, hogy ez bármit is meghatározzon.
Ott tartottam, hogy a La Deliziában úgy de úgy benasiztunk....Az a hely fenomenális!!!!! Összeválogattunk pár fincsi kekszet (kicsit túl is lőttünk a célon mennyiségben) meg a kihagyhatatlan sós karamellás macaront..... (ÓÓÓÓÓ, van ennél finomabb???) és egy fini kapucsínót. Mondtam már, hogy mennyire szeretlek Zs? :))))
Komolyan lelket öntöttél belém, feldobtad a napomat, és egy csomó jó gondolatot adtál (azóta is gondolkodom rajtuk :)))))
Szóval remek , remek nap volt.
Utána volt még 3 órám, amíg találkoztam E. barátnőmmel, és mivel más dolgom és ötletem nem volt, elmentem az imádott life1-be. Tudtam venni start jegyet , mert olyanom még nem volt , így ó je csak 1100 ft volt a belépő. Először elliptikusoztam 10 percet, aztán futottam-gyalogoltam 15-öt , majd lementem kondizni egy fél órára (mindenből egy icipici:has, kar, guggolás). A kondiban idegenül érzem magam, nem ismerem ki magam, és mindig olyan érzésem van, hogy tuti mindent rosszul csinálok, és mindenki azt nézi ahogy bénázok. Illene beletanulni , hogy mit hogy kell helyesen, de hát nem járok én olyan gyakran.... Utána jacuzziztam 10 percet, úsztam 10-et és szaunáztam 10-et és már le is telt az idő és mentem a talira.
Ami meglepően jó volt! Bevallom már nem sok kedvem volt, de azt kell mondjam, hogy sikerült őszintén, egymásra odafigyelve beszélgetnünk, amiből ismét csak sokat épültem... Hát ez egy épülős nap volt :)))
Este viszont egy picit belerondítottam a képbe: ugyi ma egész jól ettem , sztem a kekszezés is belefért, de otthon volt pizza , meg mindenféle nasi, és jól belaktam, pedig nem is kívántam, nem voltam éhes. Mindenesetre úgy megtömtem a pocót ahogy nem kellett volna. Nem is aludtam tőle túl jól.
Este beszéltem L-val , aki összerakja nekünk a futós edzéstervet és ha jól emlékszem nekem a heti 3 futásom most így kell , hogy kinézzen:
egy 10 km, amiben vannak emelkedők , amiket gyorsabban futok. és a végén egy 8 hosszt futni emelkedőn (úgy mint a lépcsőzésnél
egy 19-20 km
és egy laza 8 km
Na hát, gondoltam ez nem lesz túl könnyű, ugyanis a max amit eddig futottam az 16 km volt, és bevallom őszintén a legtöbb futásom, az laza futás...nem nagyon intervallumoztam, EDDIG! Ugyanis basszus, bele kell húznom és becsülettel az edzéstervet követni...mert ez félmaraton jesszumpepító jajjnekem!
Szóval este úgy feküdtem le, hogy gondolkoztam , hogy mikor fussak, este vagy reggel...Mert nem vagyok egy nagy reggeli madárka, nehezen kelek és eddig asszem 1x keltem fel nyáron reggel futni :D de este meg K.nál vagyunk családostul, nem bizti hogy belefér. Szóval mondtam Istennek, hogy döntse el ő, ha reggel lenne jobb futnom, akkor keltsen fel, mert hogy én be nem állítom olyan koránra az órát az fix (meg úgyis lenyomom. ) És láss csodát pontban 5:40-kor felkeltem. Kimentem pisilni és eszembe jutott, hogy jéééé én felkeltem, akkor most menni is kéne futni. Vettem a nyúlcipőt és irány surány. Tök sokat tököltem a runkeeperrel, nem tudtam beállítani a mai nagyon fasza kis edzésemet, meg picit szemerkélt is az eső, hosszúgatyába mentem...de a levegő határozottan jó volt. Összesen 9 km-t mentem, egy óra alatt, ilyen iszonyat rossz idővel, egy perccel rosszabb köröket mentem kilóméterenként mint kellene. Egyszerűen ólomnehéz volt a lábam, nem bírtam egy másodperccel se gyorsabban menni, fú nagyon nagyon szenvedtem vele. Volt benne emelkedő de hát nem tudtam meghúzni, az is csak vonszolódás volt. Ki is hagytam a végéről a domboldal sprinteket. De arra gondoltam, hogy nem baj, a lényeg , hogy ma ennyi ment és azt megcsináltam! :) De olyan nehéz volt a lábam..most kezd kijönni rajtam vmi fizikai elnehezedés, fáradtság. Lehet , hogy a tegnapi konditól, vagy csak összességében nem tudom.
De akkor csüt-futás, péntek lépcsőzés és szombat vagy vasárnap futás. Remélem túlélem a hetet :DD
Ma megyünk családilag Balcsira, habár nem túl jó az idő. Remélem kisüt a nap, most visszajöhetne erre a két napra a hőség. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése